Egyre súlyosabb vízhiány fenyegeti a világ jelentős részét. A víz az elsődleges közeg, amelyen keresztül az éghajlat befolyásolja a gazdaságot, a társadalmat és a környezetet, ezen hatások különösen erőteljesen a szegény közösségekben érvényesülnek. Leginkább azok a területek vannak veszélyben, ahol gyors a népességnövekedés, és hagyományosan évi 300-500 milliméternyi csapadékmennyiségre rendezkedtek be. Sokan háborúk kialakulását jósolják az egyre szűkösebb erőforrássá váló víz birtoklásáért (nem utolsósorban a Darfuri konfliktus kapcsán). Az ENSZ szerint 2050-re a föld népességének fele él majd súlyos vízhiánnyal küszködő területeken.Bizonyára most sokan legyintenek, hol van még 2050. Pontosan 42 évnyire. A most középiskolások, főiskolások, egyetemisták gyermekei is felnőttek lesznek már akkorra – és szomjazni fognak. Viszont a mai történésekben és sokszor az államközi kapcsolatokban is egyre markánsabban kezd körvonalazódni ez a probléma. Nézzünk erre néhány példát:
- 2007-ben katonai összecsapásokhoz vezetett az afrikai Csád-tó száradása, mely Darfuri konfliktusként ismert. A Niger, Nigéria, Csád és Kamerun határán található tó az 1967-es állapotához képest vizének 95%-át elvesztette, amiben az 1960-as évek óta a térséget súlytó szárazságok és a lecsapolás játszottak szerepet. A Csád-tó egykor Afrika legnagyobb tava volt.
- Angola, Namíbia és Botswana az Okavango folyó vízén vitázik.
- A Zambézi folyón a Dél-afrikai Köztársaság, Botswana, Namíbia és Angola osztozik illetve marakodik.
- Szudán meg Etiópia annyira elhasználja a folyót, hogy Egyiptomnak már nem jut elég víz. 1991-ben Egyiptom bejelentette, hogy kész katonai beavatkozás árán is megvédeni jogát a Nílus vizére.
- Jemenben a Reuters szerint tömeges jelenséggé vált, hogy tizenéves fiataloknál vesekő alakul ki, mert egyszerűen nem tudnak eleget inni.
- Jordánia, amelynek Izraellel és Szíriával kell osztozkodnia a Jordán folyó vízgyűjtőmedencéjén, vádolja Szíriát, hogy túl sok vizet használ a két ország határán folydogáló Jarmuk folyóból.
- Törökország gátat épített a Tigrisre és az Eufráteszre, így Szíria és Irak nem jut elég ivóvízhez. 2007. augusztus 1-jétől két napon keresztül viszont egyáltalán nem volt víz Ankarában (5 millió lakos) és Isztambulban (11 millió lakos). Ankara és Isztambul lakosságát felszólította a polgármesterük, hogy menjenek vidékre, amíg az ivóvízhiány tart.
- Az indiai Delhiben 2015-re várhatóan teljesen elfogy az ivóvíz. A 15 millió lakos nagy része el fog vándorolni oda, ahol van víz. Az India és Kína hatérterületén lévő Brahmaputra folyó elterelése is feszültséget okoz az indiaiaknak.
És persze folytathatnánk. Összességében nemsokára abszolút vízhiány várható 17 közel-keleti országban, valamint Dél-Afrikában, Pakisztánban, India nyugati és déli részén, illetve Észak-Kínában. Eddig csak Európától távoli országokról volt szó, de talán kevesen tudják, hogy Spanyolországban, ahol nagyon kevés a felhasználható készlet, egyes körzetekben már ma is választott vízbíróságok osztják szét a vizet.Barcelonában 2008. áprilisában 3000 eurós (760 ezer forintos) büntetés terhe mellett megtiltották az autómosást és a kerti medencék feltöltését, májustól pedig tankhajókon importálják az ivóvizet a másfél éve tartó szárazság miatt. Egy ilyen hajó mintegy 19.000 köbméter vizet szállít, ami kb. 180 000 barcelonai lakos napi ellátására elég. Havi 63 tartályhajónyi vizet rendelnek három hónapon keresztül. Ez az akció havonta 22 millió eurójába kerül a városnak. Az így szállított 1,66 hektoköbméter víz viszont így is csak 6%-a az 5,5 milliós város fogyasztásának!
A Kárpát-medencében, s így Magyarországon az éghajlat mediterrán irányba tolódik. Ez –többek között - azt jelenti, hogy a csapadék éves átlaga csökken. Kevesebb vízzel rendelkezünk majd, ám ez úgy következik be, hogy télen a csapadék mennyisége több lesz, nyáron pedig lényegesen kevesebb.Az Alpok gleccserei nagymértékben visszaszorulóban vannak, a hóolvadás is másként következik be, mert emelkedik a hőmérséklet – és ez hatással lesz legnagyobb folyónkra, a Dunára is. Magyarországon az éghajlatváltozás hatására a rendelkezésre álló vízmennyiség és annak minősége is változni fog, ennek kapcsán a hosszan tartó aszályos időszakok, valamint az ár- és belvizek egyaránt okozhatnak nehézséget. A kisebb vízmennyiség miatt a vizek öntisztuló képessége csökkenhet, és ez rontja a vízminőséget. Ezzel szemben a hirtelen lezúduló csapadék megnöveli a szennyvíz- és csatornarendszerek terhelését, és ez túlfolyásokhoz, szélsőséges esetekben szennyezésekhez vezethet. Azt hiszem egyre több városunk lakossága éli át naponta azt az örömteli eseményt, amikor életműve – a háza darabokra ázik. A közelmúltban nem volt olyan hét, hogy valamilyen híradásban ne szerepelt volna a napi százon felüli tűzoltóság-riasztás szivattyúzás miatt. És az esőzésekkel együtt a korábbiaknál erősebb viharok is lecsapnak. Nagyon megnyugtató, amikor nem minősítenek tornádónak egy erős széltölcsért, csak azért, mert nem ért le a földig. Remélem egyszer a minősítgetőt is felkapja egy ilyen forgószél, mint Dorothy-t az Óz-ban: utána már a szellőt is tornádónak fogja látni.
A felszín alatti vizek is fokozottan érzékenyek az éghajlatváltozásra, ez azért fontos, mivel az ivóvízellátás és általában a közműves vízellátás mintegy 90 százalékban ezeken alapul. A klímaváltozás elsősorban az Alföld térségének és - kisebb mértékben - a Dunántúli-középhegység felszín alatti vizeit veszélyezteti leginkább, mivel a növekvő párolgás a vízkészletek drasztikus csökkenését fogja okozni. Az éghajlat szárazabbá válása, a párolgás növekedése és a folyók lefolyásának csökkenése miatt számos kisebb tó felülete fog csökkenni, az alföldi tavak közül pedig több ki fog száradni. A három legnagyobb természetes tó - Balaton, Velencei-tó, Fertő tó - vízforgalma lelassul, a víz kicserélődésének ideje megnövekszik, és ez szintén rontani fogja a víz minőségét. A jelenség csökkentésére előtérbe kerülhetnek a felhasznált vizet visszaforgató s ezáltal a vízfogyasztást drasztikusan csökkentő technológiák. A környezetbarát módszerek terjedését segítheti a klímavédelmi szempontokat is figyelembe vevő vízdíjpolitika kialakítása, mivel a vízdíj okozta terhek növekedése gazdaságossági okokból is víztakarékos technológiák alkalmazására készteti a vállalatokat.
A víz olyan stratégiai erőforrássá válik a következő években, amely jelentősen drágulni fog. A technológia megvan az emberiség ivóvízzel való ellátásához, de a sólepárlók, ionizátorok, ultraszűrők és hasonló módszerek tömeges alkalmazása nagyon sokba fog kerülni. A kérdés csak az, hogy ki fizeti meg ennek az árát. Hát majd az, aki inni akar – tiszta vizet. De erre elég csak egyszer gondolni egy évben, március 22-én, a víz világnapján. És ha holnap kinyitod a vízcsapot, ami majd csak harákol, esetleg barnás lé csöpög csak belőle, akkor is gondolj arra – ej ráérünk arra még.
