1919. március 21. A magyar Tanácsköztársaság kikiáltása Lukács (Löwinger) György, Kun (Kohn) Béla, Rákosi (Roth) Mátyás vezetésével, amely diktatúra alatt kiemelkedő szerepet kapott Szamuely Tibor (eredetileg Sámuel) vagy Csernyi József és a Lenin-fiúk is.
Szamuely már az oroszországi fogság alatt is több mint száz magyar tisztet lövetett agyon, mert ezek nem akartak beállni az orosz vörös gárdába. A proletárdiktatúra alatt a vidéken egymást érték az ellenforradalmi akciók. A tanácskormány mindenüvé Szamuelyt küldte rendet csinálni. (Tehát nem magától ment!) Szamuely boldog örömmel vállalta a szerepet és csinált is mindenütt olyan borzalmas és kegyetlen rendet, amire évtizedek múlva is vissza fognak emlékezni. Akasztatott, kivégeztetett és gyilkoltatott mindenütt. Egy-egy városban tíz-húsz embert is bitóra húzatott. Nem csinált nagy dolgot a kivégzésből. Ha valakire azt mondták. hogy ellenforradalmár, Szamuely azonnal halálra ítélte és kivégeztette.
Az alábbiakban álljon itt egy rövid részlet Szamuely április 20-án Győrben elhangzott beszédéből:
"A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér."
És ömlött is a vér. A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, számos bűntényről maradt fenn korabeli beszámoló (amely természetesen mind koholmány és rágalom - hiszen az eredeti, a forradalom tisztaságát bizonyító okmányokat a későbbi fehérterror alatt eltüntették.) Ahogy az az alábbi közleményben is olvasható:
A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és a forradalmárok felelősséget nem vállalnak.
Viszont a kegyetlenkedések ellen sem lépett fel senki hatékonyan a vörös kormányban... amelyben Szamuely és Lukács is népbiztosok voltak. Most akkor hogy is van ez? Szamuely akkor önkényeskedett? Egy kormánytag? A forradalom, a proletárdiktatúra hőse? Meg különben is mi az, hogy nem léptek fel Szamuely ellen? Féltek? Ahogy a kollektív bűnösnek kikiáltott magyar lakosság a nyilasuralom alatt? Erre a provokatív, antiszemita kérdésre nem is kell válaszolni, inkább ünnepeljünk csillogó szemmel - és nevezzünk el utcákat, iskolákat a munkásmozgalom eme kiemelkedő tagjáról, ahogy történt ez nem is oly régen a Magyar Népköztársaságban.
A Tanácsköztársaság vezetéséről lehet tagadni, hogy zsidó származásúak, mondván, hogy elhagyták a hitüket, amikor nevet változtattak, de a tény attól tény marad. Kétségtelen, hogy a Tanácsköztársaság vezetésének összetétele jelentős mértékben hozzájárult az antiszemitizmus felerősödéséhez a proletárdiktatúra bukása utáni évtizedekben: „A munkásmozgalmi vezetők és a baloldali intellektuelek társadalmi összetételéből adódott, hogy a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70-75%-ot”. Ahogy az ÁVH tagjai között is, de ezt a történetet majd egy másik napon ünnepeljük.
