A XX. század egyik legnagyobb traumát okozó rémtette. Mélységesen elítélendő és bosszúra jogosító, családokat szétszakító és halálba küldő rémtett. Igen, bosszúra jogosító, amint az kiderül az alábbi, JÓL DOKUMENTÁLT esetből is.
"A buchenwaldi és a sachsenhauseni német koncentrációs táborokat a szovjet csapatok elfoglalták és azonnal német polgári foglyok százezreit deportálták oda, az őrtonyokban a horogkeresztes egyenruhákat vöröscsillagos egyenruhák váltották fel és az éhezés, betegség és a kegyetlen bánásmód miatt foglyok ezrei haltak meg....... 1991-ben, a Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után a Sachsenhausen melletti erdőben feltárt tömegsírokban 25,500, a Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt tömegsírokban további 65 ezer 1945. május 9-e után meggyilkolt német férfi és női fogoly csontjait találták meg."
Ez természetesen teljesen jogos volt, és említésre sem érdemes, különösen nem a magyarországi holokauszthoz kapcsolódóan. De talán a megemlékezés keretében egy fél gondolat juthat azoknak az ismert és ismeretlen hősöknek is, akik vállalva a kockázatot, tettek is a zsidó honfitársaik megmentéséért. Tudom, hogy egyre nehezebb fenntartani a magyarok kollektív bűnösségének tévhiteit, viszont néhány név és cselekedet felemlegetése talán nem csökkenti ezen erőfeszítéseket (merthát ugye Magyarországon legalább 8 millió házmester-nyilas élt és deportált a II.vh alatt - legalábbis mérvadó politikusaink szavai szerint.)
Kezdjük Koszorus Ferenc vezérkari ezredessel. Bár nem kívánok senki történész szakemberrel vitába keveredni az ezredes cselekedeteit elemezve, de átérzem a hithű zsidók dilemmáját, -amikor a Dohány utcai zsinagógával szemben lévő ház falán esetleg felfedezik az emléktáblát -, hogy elég-e csak a fejüket elfordítani, vagy még nagy ívben kerüljék is ki: hiszen Koszorus Ferenc nem kapta meg a Világ Igaza kitüntetést.
Fogadjuk el a zsido.hu honlap Zsidó látnivalók, műemlékek Budapesten című oldalon leírtakat, miszerint a magasrangú katonatiszt részt vett az ún. "csendőrpuccs" megakadályozásában.
További bizonyítékok a kollektív bűnösség ellen, ugyancsak a zsidó.hu-ról:
-Emléktábla VIII. Üllõi út 26.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem udvarán emléktábla. Az egykori Frigyes-klinikán 300 embert bújtattak a nyilas uralom alatt.
-Emléktábla IX. Közraktár utca (a Matróz csárda mellett) a Dunaparton
Keresztény apácákat és általuk védelmezett zsidó gyerekeket lõttek itt a Dunába.
-Sztehlo Gábor lelkész emléktáblája I.ker. Bécsi kapu téri evangélikus templom
A lelkész a II. világháborúban zsidó gyerekeket mentett.
-Reviczky Imre emléktáblája II. Mandula utca 25.
Reviczky ezredes a II. világháború alatt munkaszolgálatosok ezreinek életét mentette meg.
- Szintén nincs benne a középiskolai történelem tankönyvekben, hogy Karády Katalin, magyar színésznő és énekesnő, a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket a lakására vitte és ott a háború végéig gondozta őket. A Knesszet 1953-as törvénye alapján a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a vészkorszak alatt tanúsított hősies, humanitárius tetteiért 2004 decemberében -poszthumusz- a Világ Igaza kitüntetést adományozta Karády Katalinnak.
- Ahogy az a névről nem ismert őrmester sem lesz oktatás tárgya, aki a Pasaréti úti nyilasház előtt felsorakoztatott zsidó csoportot egész éjszakán át tartó alkudozással mentett meg a kivégzéstől. Reggelre valamennyiüknek menlevelet szerzett, és visszakísérte őket otthonaikba. Ezután anélkül, hogy a nevét elárulta volna, elment. Később valószínűleg a dicsőséges Vörös Hadsereg katonái lőtték le, vagy az ÁVH valamelyik börtönében verték agyon – köszönetképpen...
Végezetül javaslom honfitársaimnak, amikor a 600000 zsidó áldozatra emlékezünk ezen a napon, történjen említés azokról is, akik elültették a fájukat Jeruzsálemben és megkapták a Világ Igaza kitüntetést. Magyarországon ma már több mint 650-en vannak...
