50 éve, a mai napon hajnalban végezték ki Nagy Imrét, magyar miniszterelnököt.
1958. június 15-én a "népi demokratikus államrend kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás" vádjában bűnösnek találták, és halálra ítélték. Nem kért kegyelmet, így a Kozma utcai börtön udvarán másnap felakasztották és egy jeltelen sírba temették. Halála világszerte nagy felháborodást keltett. 1961-ben az Új Köztemető sarkában lévő 301-es parcellába szállították át maradványait. 1989. tavaszán az ő és a vele együtt kivégzett társainak holttestét exhumálták, és országos gyász közepette ünnepélyesen temették el június 16-án – a kommunista elvtársak nagy-nagy megrökönyödésére.
Pontosan 20 évvel ezelőtt Párizsban, a Père Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, Gimes Miklós és a forradalom minden kivégzettjének jelképes síremlékét. Ugyanezen a napon, Budapesten, az Új Köztemető 301-es parcellájában, majd a Belvárosban megemlékezést tartottak Nagy kivégzésének 30. évfordulóján. A belvárosi megemlékezést a rendőrség erőszakkal oszlatta fel; – ugyanúgy, ahogy ma is fogja? Akkor változott valami az elmúlt 20 év alatt ebben az országban? Mert a kommunista erkölcs megmaradt a gyurcsányok, havas szófiák képében.
Egy adalék a kommunista erkölcs megítéléséhez. A forradalom bukása után Nagy Imre társaival a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, ahonnan november 22-én Kádár János - miután garantálta biztonságukat és büntetlenségüket - kicsalta őket. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen már akkor is „hazudtak nappal meg éjjel” – ahogy Gyurcsány elvtárs, volt KISZ-titkárhoz méltóan ecsetelte a kommunista erkölcs egyik fő ismérvét. Persze nem ő volt az első, aki rámutatott eme rendkívül nemes, kitenyésztett emberfajta erkölcsiségére. Az irodalmi Nobel-díjas orosz író, Szolzsenyicin már korábban így írt erről: “A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének ötvenedik évfordulóján hétfőn parlamenti emlékülés, több megemlékezés és koszorúzás lesz Budapesten. Vajon Gyurcsány elvtárs mellett ott lesz-e szeretett hitvese, a zsidó Dobrev Klára, a Nagy Imre haláláért felelős Apró Antal vérkommunista unokája, vagy halaszthatatlan vizsgáztathatnékja támad a mai napon egyetemi adjunktusi titulusából eredően? És ha jelen lesz, könny fog-e ülni a szemében, amiért a nagyapját nem arccal lefelé temették el, ahogy a hazaárulókat szokás, mint tették azt Nagy Imre és társai esetében? Vagy a Horn-ivadék Havas Szófia kiáll-e a pódiumra, és hosszú szónoklatban méltatja-e a kommunista rezsim igazságosságát, és ismét lefasisztázza-e 56 forradalmárait, köztük Nagy Imrét? És ezen gyűlöletbeszédéért vajon börtönbe zárják-e? Vagy a gyűlöletbeszéd csak és kizárólagosan a holokauszt-tagadásra és a zsidók szidására vonatkozik? Nos, majd este megnézem a TV2 híradóját a válaszokért, ott mindig pártatlan és tárgyilagos riportokat lehet látni…
